én nem szerettem volna
szétbaszni a verset.
hogy hol vannak a költői képek, azt kérdi.
ott, ahol nem vér csöpög a vécécsészébe, hanem RGB 136, 8, 8?
ahol nem a szőr, hanem a kipattogzott bőr viszket?
vagy ahol meztelenkedés helyett csigaházba bújunk?
valahol ott, ahol
akadályba ütközött a nő.
az lesz az, amit begépeltem, majd kitöröltem. enter.
a fájdalom, uram,
mégis mióta kifinomult?
nem akarok már játszani.
sosem gondolkoztam a túlvilágon.
nem tudom, mi az a halál.
tudom, hogy fáj a lábam.
napok óta sántítok.
a sebeimre legyek szállnak, de nincs erőm
elhessegetni őket.
tudom, hogy ennek zavarnia kéne.
tudom, hogy a nagyok félnek tőlem.
amikor a sípcsontjukhoz szorítom a fejem,
elsétálnak.
tudom, hogy régen örültek volna nekem.
most egy kerítés sarkánál kuporgok.
bunkósbottal közelít felém isten.
önkéntelenül, és talán csak az egyiket –
de volt neki füle, mindenesetre.
belei. nagy, duzzadt, sztahanovista belei
sosem aludtak. férget emésztettek.
kerek orra volt.
az emberek meglepődtek, amikor megtudták, hogy
szereti a virágokat.
dekorál? nem gondoltam volna!
ezt mondták. nevettek.
szőrös volt.
kedves. vagy nem? ez persze helyzetfüggő.
egyszer gyászolt. sírt.
és úgy hiszem,
volt neki szeme is, még mielőtt
a hentespultra költözött.
a második emeleten, egy egyszobásban ül.
mindennap ül, nem beszél.
harminc éve menstruált utoljára.
lenéz konkávhasára, keresi a tarkabors szemeket, de
üresek a lábai – visszeres kapufák.
pedig szeretkezne. biztos, hogy szeretkezne még.
egyszer majd kilakoltatják, de nem fél. ide úgysem jön senki.
és végtére nem mindegy,
hogy az elgázolt galamb a szezámmagot vagy a csikket
szerette-e jobban?
ezt csak azért tudom, mert nem rágtad rendesen, és most vágja a testem.
ez nem metafora, ez tortúra.
inverz császármetszés.
várom, hogy abbahagyd.
addig felírom.
egy novemberi temetés.
három döglött tengerimalac.
nyolc fogszuvasodás.
az a tizenkettedik kerületi garzon.
kétszázezer petesejt.
minden egyes félekapádtól,
az összes rózsaszínű eldobható borotva,
és az a végtelen mennyiségű tabletta.
ezt mind
kimetszheted belőlem.
nyirkos és sápadt:
nyers csirkehús.
beledörzsölöm a vért, ha akarod.
gyűrött és puha:
rothadt füge.
belecsókolom a vért, ha akarod.
vagy tedd meg magad.
fojtsd meg, nyúzd meg, szopd, nyeld, emészd.
szereted, nem? akkor
erőszakold gyűrűvé a gerinced, válj nullává, és imádd az istened.
pogány vagyok.
nem térdelek helyetted.
tegnap kutyapózban csinálta egy komondor és egy vizsla
a kopaszi-gáton.
a komondor volt alul, hátranézett.
most úgy, mint az emberek!
és megpróbálták, de szúrt
a karmuk, egymásnak ütközött
az orruk és megfájdult
a gerincük.
a komondor nem tudta elég szélesre nyitni a hátsó lábait,
a vizslának komplexusai lettek nyurga testalkata miatt.
többet nem kísérleteztek ilyen perverz dolgokkal.
a hajléktalanok szomorú nőket látnak
a városligetben,
a szomorú nők csak gyerekeket látnak
hirtelen.
a gyerekek apákat látnak
dupla műszak után,
az apák magassarkús lányokat hazafelé a roni bejáratánál.
a magassarkús lányok kopasz férfiakat látnak,
takarják a bőrüket, amíg sorban állnak.
a kopasz férfiak a farkukkal látnak,
nem akarnak sorban állni, inkább
pénisz-párbajt, merevedés-mérkőzést, nemi végtag-viadalt tartanak:
hímvessző-lándzsák suhannak,
fityma-pajzsok koccannak,
here-buzogányok cuppannak.
a sperma-katapultok célt tévesztettek,
a magassarkús lányok elszaladtak,
a fallosz-tusának vége.
kopasz férfiak csókolóznak a roni ábécé előtt.
mínusz és mínusz az plusz –
matematikai antinómia, hogy
együtt is farkasvakok vagyunk –
ezért ég a villany, gondolom.
ha beleköpsz a kontaktlencse folyadékba, miután végeztünk,
nem látom.
a nyálad és a szemem fénye titokban közösül majd a tartályban.
speciális összetétele révén megakadályozza a fehérje és a zsír
lerakódását, és védelmet nyújt a különböző baktériumok ellen. te
kóstoltad már?
a fogyasztóvédelem elutasítólevelet gépel a gennyedző
kötőhártyámra. lepecsételi.
tisztelt hölgyem! panaszai a termék nem rendeltetésszerű
használatából adódnak. tekintve, hogy a helyzet az ön hibájából
alakult ki, nem áll módunkban a segítségére lenni.
a nyomozóhatóság mintáért mászik a szemgödrömbe. a nyálkát a
jegyzőkönyvre keni.
a sértett fél nem jelezte egyértelműen a vádlott fél felé, hogy nem
kívánja a vádlott fél testnedvét személyes tárgyain, illetve testrészein
látni. (elmondása alapján – a megfelelő fényviszonyok ellenére –,
nem is látta.)
a rendelőintézet recepciója üres –
sorszámot kell húzni.
az automata a kezembe köpi –
azt hiszem, négyjegyű.
ha pislog a plafon, pislogok. ha pislogok, váladék csöpög a cetlire.
k. mellé ülök a váróteremben.
ez fémből van.
tök jó, mert nem gyűrődik meg a zsebedben –
ezt másnap elismétlem ebédszünetben.
ha elismétlem,
az olyan mintha felírnám.
mise után megállunk a gyorsétteremben –
ezt vagy magának ígéri vagy nekem.
ő már megtanulta, hogyan kell titokban unatkozni.
ez annyira nem bonyolult, gondold végig logikusan –
az én logikámban nincsenek számok.
a mértékegységek kicsit jobban mennek,
mint a törtek:
az otthon úgy felejtett villany például
egy teszkóban hagyott kinder csokoládé,
a távirányítós autóm pedig
egy lemondott időpont a fogorvosánál.
a mondjon le
neki gyurcsány,
nekem orbán –
de ugyanarról beszélünk.
apa megmutatta az új kétszázforintost.
ez fémből van.
csak az a baj vele, hogy ugyanannyit ér –
ezt már nem nekem mondta,
de tegnap elismételtem ebédszünetben.
anyám kockára vágja a tükörképét, és a csúnyáját félrekotorja.
anyám lánya az öltözködőasztal lábánál gyűjti az anya-szeleteket, metszést ejt magán, és a moslékot a húsa közé illeszti.
anyám nem tudja, hogy anyám lánya olyan akar lenni, mint ő.
anyám irigy anyám lányára,
anyám lánya irigy anyámra.
anyám lánya nem tudja, hogy anyám olyan volt, mint ő.
anyám és anyám lánya kedvelték volna egymást,
ha nem anyám szüli anyám lányát.
anyám lánya emlékszik még a kényszeres mimézisre.
szerinte anyám az idea, anyám lánya a tökéletlen képmás.
anyám klasszicista pontossággal alkot.
szerinte anyám az antik minta, anyám lánya a tökéletesített műalkotás.
mindez csak művészetelméleti polémia.
mit állítok?
hogy csak a fizimiskája miatt kapta ezt a nevet:
hosszú volt a haja és a szakálla.
én nem ismertem igazán, mert
tizenhét éves korom óta
tartok az ilyen jézus-féle férfiaktól. mégis:
egyszer, amikor a kék hullám sebesvonatra vártam,
sodortam neki egy cigarettát.
akkor elmesélte:
az ő szűz máriája elhagyta, miután megszülte.
az ő júdásába ő szerelmes volt,
teherbe ejtette.
az ő pilátusa királykék egyenruhát viselt –
miatta nincstelenné vált.
és én együttéreztem jézussal:
péksüteménnyel kínáltam.
emiatt (azt hiszem) félreérthetett.
harapott a túrós táskából, nyelt, és azt kérdezte,
milyen alsónemű van rajtam.
mit állítok?
jézus nem tudott a vízen járni.
én nem haragszom rá sem jobban,
sem kevésbé, mint a többiekre. mégis:
meghalt, és nekem együtt kell éreznem vele.
klórszagú a lépcsőház, a pongyolás
cukorkát tart a zsebében. van egy
holdkóros, egy alkoholista, és miénk
a negyedik eb.
jobbra egy jorki, balra fjodor karamazov
és a fia. a cserepek nagyok, a
növények rohadnak, mert tűz a nap.
ahová nem, az olyan, mint
az óvoda és a kerítés közötti szurdok.
sosem hallani, tehát
sosem szexel itt senki.
a függöny világoszöld, a
plafonon óriáslepkeszárnyak.
kopogtat a foszforon, mintha
beköltözhetne travolta mellé.
fagyöngy helyett elektronok –
kiberrománc.
kétezer-kilenc lesz életem éve!
mindez persze koránt sem ennyire izgalmas.
kedd van.
hétköznap.
poszt-atomkorszak.
enyhén erotikus gilisztamozgásuk
folyománya vagyok.
valójában mindenkit csak látásból,
génekből.
én és a többi géntartomány ülünk az asztalnál.
minél többen, annál
kisebb pixelekre törnek az ellenérvek.
torkukon akad a franciasaláta,
amikor mondom.
kimegyek,
havazik,
a csikket messzire viszem.
beszélgetek az üres székkel –
már hat év telt el? –,
mielőtt visszamegyek.
do widzenia!
az erdőben a természetellenes tényező én vagyok.
lebomlani, fogalommá válni.
nagyanyám nem érti, hogy számomra a templom
csak akkor szent, ha üres.
az avar nem utasítja vissza a tranzakciót –
kamatmentes koporsót készít.
mihez imádkozzam, ameddig várok?
a szemgolyó megolvad,
a szeméremdomb kivirágzik,
a szaruképződmény gyökeret ver.
a lírai én kiköltözik:
aszott csigolyatestek
kövezik ki az ösvényt.